Best of, a rádiós zenekar
Interjú Rákóczi Ferivel Interjú Garami Gáborral Buza Sanyi Abaházi Csabi Garami Balázs

 

Nemcsak a Danubius Karaván visszatérő együttese a Best of zenekar, hanem a jelentősebb hazai fesztiválokon és zenei rendezvényeken is feltűnnek. A Danubius munkatársaiból álló formáció a különösen jó hangulat és az „örömzenélés” miatt országszerte népszerű

Egy kereskedelmi rádióban, ahol zene, zene hátán van, szinte magától értetődőnek tűnik a saját zenekar gondolata. Persze csak akkor, ha a rádiósok közül legalább „maroknyian” játszanak valamilyen hangszeren, van valamilyen zenei képzettségük és múltjuk, vágynak a közös zenélésre, illetve nem árt, ha van némi elképzelésük arról, hogyan kell jó zenét csinálni, ami reménybeli nézőközönségüket és rajongóikat is képes lesz magával ragadni. Az öttagú rádiós csapatnak nemcsak elképzelése, de tudása, zenész múltja, lelkesedése és ötlete is akadt arra nézve, hogyan lehetne együtt a színpadra állni, mulattatni az embereket, közben persze nagyon jól érezni magukat.

 

 

A mikrofonnál Abaházi Csaba áll, akit a Sing Sing együttes frontembereként ismert meg a magyarországi közönség. Tíz év aktív zenélés után került a Rádióhoz, ahol már jó ideje a vasárnap esti Hajrá magyarok hangjaként ismerik a hallgatók.
A Best of billentyűse, Buza Sándor a rádió programigazgatója. A dobok mögött Garami Gábor ül, aki öt évig erősítette a Táncosokkal Farkaló, alapvetően jazz muzsikát játszó együttest, a rádiónál a hétvégi Kívánságműsor gazdája. Öccse, Garami Balázs egy személyben a formáció vezetője (volt), menedzsere és basszusgitárosa. Foglalkozására nézve hangmérnök, a Cappuccino Tripla technikai munkáiért felelős. A szólógitár húrjait az a Rákóczi Ferenc pengeti, aki a Cappuccino Tripla műsorvezetője és mostmár a formácíó új vezetője.

 

A műsorvezetők békésen dolgozgattak egymás mellett, mígnem egy interjú kapcsán Abaházi Csaba felvetette Garami Gábornak az együtt zenélés gondolatát. A felmerült ötletet ekkor még nem gondolták tovább, Csaba ugyanis rock zenében gondolkodott, Gábort pedig jazz-zenészként jegyezték. Nem sokkal később, a rádióhoz került Rákóczi Feriről kiderült, hogy volt már gitár a kezében, Buza Sanyiról pedig az a hír járta, hogy nemrég vett magának egy szintetizátort és otthon gyakorolgat. Döntöttek: belevágnak. Ha másért nem, saját álmaikért, vágyaikért. Ezután ment minden, mint a karikacsapás. Garami Balázzsal egyetemben levonultak egy pincébe és fáradhatatlanul gyakoroltak. Első fellépéseiken mindössze öt-hat nótát „prezentáltak”, amelyekkel meglepően zajos sikereket arattak. Nem szálltak el, de ezután még bátrabban „csaptak a húrokba”. Repertoárjukat közismert slágerekkel bővítették folyamatosan, gondoljunk Bon Jovi: It's my life, a Police: Every Breath you take, a Five: Keep on movin', a Chumbawamba: Tubthumping, a Roxette: Sleeping in my car, Madonna: Material Boy című számaira, a magyar dalok közül már a Best of listáján van az R-Go egykori hatalmas slágere, a Szerelmes vagyok, mint egy nagyágyú vagy a Bikini: Mielőtt végleg elmegyek, Demjén Rózsi: Szerelemvonat című örökzöldje. A válogatott „klasszikusok” közé emelték Soltész Rezső: Szóljon hangosan az ének, az LGT: Neked írom a dalt, az újabb slágerek közül Császár Előd: Rólad álmodom című szerzeményét.

A lista egyre bővül, sőt elkészült első saját daluk is, címe: Szabad a szombat délután . Meg sem akarnak állni az első Best of lemezig. Aztán tovább. A névválasztás telitalálat, eleinte rádiós berkekben sűrűn elhangzó fogalmakban gondolkodtak, például On Air, Broadcasting. Ám végül Abaházi Csaba ötlete nyert. A „Best of” árulkodó név: a Danubiusban befutott műsort jelöl, de utal arra, hogy csak olyan válogatott, ám sokszínű, stílusú zenét játszanak, amelyet felvállalnak, magukénak éreznek, az is kiérezhető, hogy szívvel-lélekkel, és professzionális módon akarják szórakoztatni az embereket. Egyszerűbben szólva: örömzenélnek. Az élőzenében olyan erőt látnak, amellyel képesek kikapcsolni, elvarázsolni hallgatóságukat, mégha csak egy-két órácskára is.